A művészettel való mélyebb kapcsolatom 2005-ben kezdődött Zircen, a III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában, díszítőfestő szakon. Itt végzett tanulmányaim során betekintést nyerhettem a hagyományos táblakép- és falfestészeti technikák elméleti és gyakorlati világába. A képzés végére leginkább a realisztikus emberábrázolás kezdett el érdekelni és ezen a vonalon is mélyültem el, bár nagy hatással volt rám a tűzzománc technika dekoratív világa is. 

  A szakvizsga letétele után a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának, Festőművész szakára nyertem felvételt, ahol Valkó László és Losonczy István voltak mestereim. Eleinte az egyetem alatt is leginkább a realista portré festészettel foglalkoztam, melyet egyéb kísérletezések kísértek különböző anyagokkal, technikákkal, egy idő után témákkal is. 2013-ban lehetőséget kaptam Erasmus Ösztöndíjjal egy szemesztert Csehországban, Olomoucban tölteni. Ezen út során merült fel egy különleges téma, mely később diplomamunkám és szakdolgozatom alapjául is szolgált, és részben változtatott festészeti irányomon. Ez a téma a születetten siketvak emberek belső világa volt. A kérdés leginkább esztétikai értelemben érdekelt, főként abból a szempontból, hogy az érzékek ily mértékű sérültsége esetén, és az anyanyelv nyújtotta lehetőségek hiányában megjelenik-e mégis a művészet, mint egyfajta emberi belső késztetés, vagy ösztönös módszer a külvilággal való kapcsolatteremtésre és annak megismerésére. Szakdolgozatom(1) ezt a kérdéskört részben az etológia (összehasonlító magatartáskutatás) segítségével vizsgálta, de esztétikai szempontból, a művészet szerepét kutatva az ember, mint faj életében. Ezt a gondolati kutatást festészeti és egyéb tárgyalkotó művészeti kísérletezés kísérte végig, mely során saját művészeti eszközeimmel kerestem válaszokat elméleti kérdéseimre. Ezek a munkák több érzéket kívántak megérinteni, ezért átléptek a hagyományos festészet keretein, ami főként anyaghasználatban mutatkozott meg. Fő alapanyagul növények és méhviasz szolgáltak. Ez az anyaghasználat, és annak eszmei háttere nagy hatással volt munkáim további alakulásában, habár a portré témájától továbbra sem szakadtam el, viszont az embert már, mint a természet részét kezdtem figyelni.

   A 2015-ös diplomavédés után festészetileg továbbra is az ember és a természet kapcsolata foglalkoztatott. A festészet mellett igyekeztem olyan munkahelyen elhelyezkedni, mely, ha csak távolról is, de kapcsolódik a művészethez, vizuális kultúrához. Így először számítógépes tervezőként és grafikusként helyezkedtem el egy játék manufaktúrában, majd egy grafikai munkákat is végző ajándékboltban. Sok készséget kellett fejlesztenem ezeken a munkahelyeken, legfőképpen számítógépes területen, mely nagy hatással volt művészeti munkásságomra is. 2017-ben kaptam először lehetőséget könyvillusztrálásra(2), mely mindig is szakmai vágyaim közt szerepelt. Ugyanezen évben sikerült művésztanárként elhelyezkednem Sopronban, ahol először festő elméleti és gyakorlati tárgyakat oktattam, majd a szak megszűnése miatt átképeztem magam a grafikai tantárgyak oktatásához. Ennek volt köszönhető, hogy régóta dédelgetett álmomat, miszerint saját könyvet(3) adok ki, 2021-ben úgy tudtam megvalósítani, hogy a nyomtatáson kívül minden munkálatot el tudtam végezni a könyvön. Ezután több kötetnél is lehetőséget kaptam, hogy az illusztrálás mellet az egyéb grafikai munkálatokat és a műszaki szerkesztést is elvégezhessem.(4)

  2022-től Zalaegerszegen élek. A festészet és könyvillusztrálás mellett (mely szerencsére azóta sem maradt el) a díszítőfestészetbe, leginkább dekoratív falfestészeti munkákba szeretném belevetni magam, kísérletet téve arra, hogy összekapcsoljam a művészetet a mindennapokkal.

 

(1) „Csendből kicsírázott virág” A siketvak emberek kapcsolata a művészettel, Pécs, 2015

(2) Csaba Lilla: Rögzített fogság, Minerva Kiadó, Budapest, 2017

(3) Lukács Ildikó: Esőcsepp keltette hullámok, Minerva Kiadó, Budapest, 2021

(4) A kötetek listája a „CV” fül alatt felsorolva megtalálható